Kitekintő olvasmány arról, hogyan csinálják ezt máshol

A hazai óvodai, bölcsödei, iskolai viszonyokat, szabályokat, menetrendet nagyjából ismerjük. Sok szempontból talán kedvezőtlen a szülőknek, és mindig van min dolgozni, alakítani - de alapvetően egy jó rendszer ez. Az anyukák és apukák nyilván a leges legjobb helyen szeretnék tudni a gyereküket napközben, és a maximumra törekednek étkeztetésben, foglalkozásokban, helyszínben, ha pedig időközben kiderül, hogy valami nem úgy működik, ahogyan azt gondolták, akkor - teljesen jogosan - kifejezik aggályaikat az óvoda felé is. Sőt, amennyiben állami oviról van szó, akár fórumon is témát nyitnak róla, vagy petíciót írnak a javulás érdekében.

Vajon milyenek a hazai viszonyok a külföldi példákhoz képest? A bölcsödék, óvodák mennyire telítettek? És mennyi támogatást kap egy családanya, akár munkaórában, akár szülési szabadságban, akár adókedvezményekben gondolkodunk? Tényleg van itthon miért “panaszkodnunk”? - ez a kérdés foglalkoztatott, amikor megkértem néhány, határainkon túl élő barátnőmet, hogy meséljenek erről.

Zürich, Svájc:

Nekem még nincs sok személyes tapasztalatom, és mi még csak a jàtszócsoportot kezdjük - számol be Márti a jelenlegi helyzetről. A jàtszocsoport 2,5 éves kortol vehető igénybe, egészen az ovis korig. A foglalkozás itt reggel fél 9-től van, és 11-ig tart, de ez játszócsoportonként és kerületenként is változik. Léteznek tehát délutáni csoportok is, sőt, van egy úgynevezett vaddisznó csoport is, akik egy héten egyszer találkoznak egy meghatározott napszakban (délelőtt vagy délután) és a közeli erdőt járják. A gyerekek időjárástól függetlenül játszanak, ismerkednek az erdővel, a természettel.
Amit még érdemes tudni, hogy az összes jàtszocsoport magán, tehát ebből kifolyólag fizetős. A bölcsik nagy része szintén, de vannak szubvencionált helyek is, amiket nyilván nagyon nehéz megszerezni. Amennyiben mégis sikerül, onnantól fizetéstől függ, mennyivel kell hozzájárulni a bölcsi működéséhez.
Zürichben  van egyébként àllami bölcsöde, de elképesztően hosszú a várólista, és nem túlzás, hogy màr a terhesség alatt érdemes bejelenteni a gyereket, ha biztos helyet akar az ember.
Az óvodakötelezettség minden gyereket érint, aki az adott év április 30-ig betölti a 4. életévet. Ugyanilyen szabályok mentén válik iskolakötelezetté is a gyerkőc, amint adott év április 30-ával belép a hatévesek közé.
A gyerekvállalás kapcsán felmerülő támogatások sem alakulnak úgy, ahogy Magyarországon. Itt nincs GYES, GYED, TGYÁS, és egyszeri agyasági támogatás, sem hasonlók. Az egyetlen, ami fizetve van, a szülés utáni 3 hónap, azaz  14-16 hét, munkáltatótól függően. Ennek összege az addigi fizetés 80%-a. Onnantól viszont két választása van az anyukának: vagy apa tartja el a családot, vagy visszamegy anya is dolgozni részmunkaidöben, és itt jön képbe a bölcsi. Én a kislányom 9 hónapos korában álltam végül vissza a munkába, ezért igénybe vettem 6 hónap fizetés nélküli szabadságot a köztes időszakra.
Ami merőben különbözik a magyarországi rendszertől, az például az, hogy a gyerekek nem ebédelnek az intézményben, hanem hazaviszik őket a szülők, majd délutánra vissza az oviba, és a “rendes” óvodai idő végén újra haza. Ez elég megterhelő egy olyan családban, ahol az anya is dolgozik, ezért fognak össze a családok, és hoznak létre úgynevezett "mittagstisch"-t, ahol 3-4 gyerek étkezik együtt, mindig másik családnál, rotációban. Ez nagyon hasznos, és nagy segítség minden anyukának, hiszen így mindig van hol egyen a gyerek és a héten egyszer ugye otthon eszik több màsik gyerekkel. Egyedül a szerda olyan nap, amikor délutàn nem kell visszamenniük további foglalkozásokra.
Az iskolában ez a rendszer folytatódik.
Mi még nem tartunk itt, de a kolléganőm azt csinálta, hogy fél 12-kor rendszeresen hazarohant ebédeltetni, majd 2-kor újra megjelent a munkahelyén, és ez a részmunkaidö miatt tulajdonképpen nem volt gond (kivéve, hogy elég fárasztó dolog így szaladgálni napközben). Ez a része az óvodás és iskolás ellátásnak tehát nem túl vonzó, azonban ami nagyon pozitív, hogy errefelé nem jellemző, hogy az anyukák a gyerek mellől teljes időben dolgozzanak. Anyagilag ugyanis kevesebből is ki lehet jönni, pláne, ha a férj mondjuk fogorvos, vagy valami jobban kereső pozícióban van. A kevésbé jól kereső családok pedig ügyesen gazdálkodnak, és így tulajdonképpen vállalható a részmunkaidő az anyukáknak.
Ami még eltér a magyar viszonyoktól, hogy nálunk nem havonta vonják az adót, hanem egyszer egy évben kell befizetni, és az azért itt sem örömteli esemény :) Így persze a havi fizetés többnek tűnik, mint ami... pedig ezzel a befizetendő adóval mindig számolni kell a későbbiekre.

Los Angeles, Kalifornia:

Mifelénk a szülés utáni juttatások úgy alakulnak, hogy az első hat hétben fizet az úgynevezett maternity leave, ez alatt kapjuk a "PFL" juttatást (paid family leave), aminek az összegét a korábbi fizetésem alapján állapítják meg. Ez államilag van szabályozva, gondolom, minden államban van ilyen, esetleg a juttatás mértéke lehet eltérő. És ennyi. Utána semmiféle pénz nem várható az államtól. Ezen felül pedig nem létezik állami bölcsöde, de állami óvoda sem - avat be Judit az ottani rendszer működésébe.
Étkeztetés tekintetében a menetrend az (és ha jól tudom, Kubában is hasonlóan működik), hogy a gyerek általában azt eszi napközben, amit a szülő csomagol. Nálunk nem, de ez amiatt van, mert itt a gyerekek egységes kóser ételt kapnak, és az jobb, ha nem keveredik. Nyilván ezekben a bölcsödékben nincs Halloween, se Karácsony, viszont sima "átlagos" bölcsikben vagy megemlékeznek a főbb vallások ünnepeiről, vagy semmiről.
Az iskola lehet privát vagy “public”. Az iskolákat egy államilag elfogadott pontrendszerben minősítik, eszerint vannak nagyon jó public school-ok, de azok környékén meglehetősen magasak a lakásárak és a bérleti díjak is. A gyerek nem választhat public shool-t, oda megy, ahová körzetileg tartozik. A privat school-ok viszont körülbelül havi $1000 költséget jelentenek, alsóhangon. És innen a határ a csillagos ég... Államonként változik, hogy mennyire magasak a díjak, Utah állam például nyilván olcsóbb, mint California.
A mi környékünkön van egy jól működő Home School rendszer, ami a nevével ellentétben nem azt jelenti, hogy anyuka tanítgatja a fiát otthon írni-olvasni, hanem néhány család összefog, és tanárokat hívnak a gyerekekhez. A diákok itt 3-5 fős csoportokban tanulnak. Vannak havi szintfelmérések, és szuper pluszóráik is vannak, túl a kötelezőkön: például dráma, lego, robotika, festészet - attól függően, hogy a gyereknek mi az erőssége vagy az érdeklődési köre. Tehát igazán személyre szabott oktatás folyik.
Az adózás errefelé negyedévente történik, a társadalombiztosítási díj (social security) viszont csak évente kerül befizetésre. Ha bejelentett munkavállaló az ember, akkor vonják automatikusan a fizetéséből, de azt az opciót is választhatja, hogy ne történjen meg automatikusan, és akkor mindezt ő maga elintézi.

Nos, mindenki döntse el maga, melyik példa tetszetős, hová íratná be szívesen a csemetéjét. Én a beszélgetéseket összegezve arra jutottam: jó kezekben vannak itthon a gyerekeink. :) 

*******
A blogbejegyzés jelenleg újra szerkesztés alatt, így aki most talál ide olvasgatni, attól elnézést kérek az átmeneti hiányos olvashatóságért! Addigis, köszönök minden további kommentet, és ígérem, mihamarabb felteszem a további információkat is ovikörkép ügyben ;-)